A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy könyvtára

A Szabadkőműves Wiki wikiből

. [Blog]       [Hírek, események]       [Programok]       [Könyvek]       [Cikkek]       [Aukciók]       [Páholyok]       [Wiki]       [Képgaléria]       [Naptárak]       [Bibliográfia]       [Napjaink páholyai]       [Látogatói statisztikák]       [Letölthető anyagok]       [Deklaráció]       [Kapcsolatok]       [Keresések]


Chat --- Fórum --- Játékok, kvízek, rejtvények --- Érmek és jelvények --- Keresések--- Szerkesztők
α

JÓNÁS KÁROLY – VEREDY KATALIN
Az ORSZÁGGYŰLÉSI KÖNYVTÁR TÖRTÉNETE

1870–1995

Budapest 1995

5.32. A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy könyvtára

XVIII. századi előzmények után hazánkban 1868-tól kezdett ismét éledezni a szabadkőműves mozgalom. 1870-ben Pulszky Ferenc nagymester (ebben az időben a könyvtári bizottságnak is tagja volt) vezetésével megalakult a Magyarországi Jánosrendű Nagypáholy, majd 1871-ben Joannovics György nagymesterrel az élen a Magyarországi Nagy Oriens. A két szabadkőműves főhatóság 1886-ban egyesült Magyarországi Symbolikus Nagypáholy néven. Ez a szervezet évtizedek alatt jelentős szabadkőműves könyvtárat gyűjtött össze. A páholyok működését az 1919-es tanácsköztársaság idején betiltották, de a rövid uralom megszűnése után a mozgalom újra szerveződni kezdett. A nagypáholy azonban nem tudta tevékenységét folytatni, mert a Gömbös Gyula vezette MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) 1920. május 14-én elfoglalta a Symbolikus Nagypáholy székházát, néhány nappal később pedig a belügyminiszter feloszlatta a páholyokat. A több ezer kötetes szabadkőműves könyvtár hosszabb hányódás után a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárába került, amely a magyar nyelvű dokumentumok zömét megtartotta, a külföldi szabadkőműves irodalmat viszont – az OSZK örök letétjeként – 1938-ban átadta a Képviselőházi Könyvtárnak. A könyvtári bizottság 1938. évi jelentése (M.2.2.) tanúsítja, hogy 3481 kötetben a könyvtár állományba is vette a szabadkőműves nagypáholy külföldi könyvgyűjteményét.

1945-től az új demokratikus rendszer a Horthy-korszak számos rendeletét megszüntette, a szabadkőműves mozgalom betiltása érvényét vesztette. Nem sokkal később a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy újra feltámadt, és jelentkezett korábbi vagyontárgyaiért. Így került sor könyvtárának visszakérésére is. Az ügy napirendként szerepelt a könyvtári bizottság 1947. december 12-i, Nagy Imre elnöklete alatt tartott ülésén. Ezen Trócsányi György, a könyvtár főigazgatója bemutatta a nagypáholy levelét, amelyben köszönetet mondtak azért, hogy az Országgyűlés Könyvtárában elhelyezett szabadkőműves anyagot teljes egészében megőrizték, és kérte az Országgyűlés elnökét, valamint a könyvtári bizottságot, hogy „a nagypáholy jogos tulajdonát képező ... könyvanyagot számára adja ki” (Kbiz. jkv. 1947. december 12.). A főigazgató ezt követően beszámolt arról, hogy „a könyvtár a gyűjteményt külön kezelte, jegyzékbe foglalta ugyan, de az egyes művekről sem a betűrend, sem a szakkatalógus számára cédula nem készült”, mert „a könyvtár azt tulajdonának sohasem tekintette s átadása a legminimálisabb munkát jelenti csak a könyvtár számára”. Ő tehát azt javasolja, amint ezt a könyvtári bizottság kéziratos jegyzőkönyve is hűen tükrözi, hogy „a bizottság adja át a szimbolikus nagypáholynak kétségkívül az ő jogos tulajdonát képező könyvanyagot, és erről az átadást megelőzőleg a Széchényi Könyvtárt is értesítse”. A főigazgatói jelentés után Justus Pál képviselő, a könyvtári bizottság előadója megjegyezte, hogy „a Nemzeti Múzeumnak esetleg észrevételei lesznek az átadás ellen”, ezért az ügyet előzőleg tisztázni kell. Más hozzászólás nem lévén, a bizottság olyan értelmű határozatot hozott, hogy a 3481 kötetet kiadja a nagypáholynak, de a döntésről az OSZK-t értesíti, és „a gyűjteményt ténylegesen csak akkor adja át, ha az az átadás ellen semminemű kifogást nem emel”. A bizottság intézkedése szerint addig a nagypáholy könyvgyűjteménye a könyvtárban marad. A könyvek elszállítására nemsokára sort keríthettek, mert az Országgyűlés könyvtári bizottságának 1948. november 24-én kelt, a könyvtár 1947. évi működéséről szóló jelentésében ez áll: „az Országos Széchényi Könyvtár által az 1938. év folyamán az Országgyűlés Könyvtárának örökletétként átadott s a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy könyvtárából származó, annak tulajdonát képező könyvgyűjtemény, melyet eredeti tulajdonosa a könyvtári bizottság 1947. évi december 12-én hozott határozata alapján visszakapott” 1667 művel, 3481 kötettel az állományból leírták. Ezt teszi kétségtelenné Justus Pálnak, a könyvtári bizottság előadójának beszámolója az Országgyűlés 1949. január 13-i ülésén, amely a visszaadást befejezett tényként említette.

Az epilógushoz tartozik még, hogy a könyvek elszállítása után alig másfél évvel a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy ismét megszűnt (utolsó nagymestere Benedek Marcell, a híres író és irodalmár volt), mert a belügyminiszter 1950-ben a páholyokat feloszlatta. Hányódott sorsú könyvtára hova került, és mi maradt belőle, nem ismeretes.


Forrás: http://www.ogyk.hu/e-konyvt/pdf-konyv/konyv05.pdf

Ω