A soproni Széchenyi páholy páholyháza

A Szabadkőműves Wiki wikiből

. [Blog]       [Hírek, események]       [Programok]       [Könyvek]       [Cikkek]       [Aukciók]       [Páholyok]       [Wiki]       [Képgaléria]       [Naptárak]       [Bibliográfia]       [Napjaink páholyai]       [Látogatói statisztikák]       [Letölthető anyagok]       [Deklaráció]       [Kapcsolatok]       [Keresések]


Chat --- Fórum --- Játékok, kvízek, rejtvények --- Érmek és jelvények --- Keresések--- Szerkesztők
α


Páholyház
Sopron_paholyhaz-fenykep.jpg
A páholyház egykor
A páholy neve Széchenyi páholy
Helység Sopron
Tervező Hajós Alfréd
Az építés ideje 1907-1914 (freskók festése: 1917-ig)
A felszentelés ideje 1914.
Egykori címe Csengery utca 13.
Mai címe (A II. világháborúban lebombázták)
Sopron_paholyhaz-lebomb%2525C3%2525A1zva.jpg
A páholyház ma


A páholyház története

A soproni „Széchenyi”-páholy megalakulásakor, 1869-ben sok osztrák és német volt a tagok között. Így általában a német nyelvet használták. 1901-ben a vette fel a páholy a „Széchenyi” nevet az 1890 óta használt „Testvérülés”, s a még előbbi „Verbrüderung” helyett.

Sopron_p%2525C3%2525A1holy%2525C3%2525A9p%2525C3%2525BClet.jpg
A soproni páholyház homlokzati terve

Bár már 1902-ben felvetődött egy új, saját páholyház építésének gondolata, mégis csak 1907-ben kezdték el a megvalósítását pénzgyűjtéssel. Mindazidáig egy páholytag otthonában jöttek össze. Végül 1913-ben kezdték el a projektet és 1914-re készült el az új páholyház.

A páholyház terveivel Hajós Alfréd 1914. március 10-re készült el, s egy Csengery utcai telket (13. szám) vásároltak meg hozzá. 1914. márc. 21-én a „Széchenyi” páholy főmestere, dr. Leszner Rudolf orvos levelében tájékoztatta a Nagypáholy illetékesét a páholyház építésének előrehaladásáról:

„Érd(emes) T(est)v(ér)!

Páholyház építésünk állását tudakoló becses leveledre következőkben van szerencsém válaszolni.

A háztelek ki van fizetve (6000 K) és a páholy nevére telekkönyvezve. A páholyház tervét Hajós Alfréd tv., budapesti műépítész készítette, a részletterveket e hétre ígérte, hogy személyesen meghozza s hogy egyszersmind az építő vállalkozóval kötendő szerződésnél segítségünkre legyen. Az építést, amint ez megvan, meg is kezdjük. A téglagyáros kedvezményes árakon ígérte a tégla szállítását. Az építővállalkozóban is, úgy látszik, megbízhatunk.

Pénzalapunk e vállalkozásunkhoz van. Nagypáholytól várható 15 000 K-án kívül mintegy 25 000 K, nagyobbára értékpapírban, összesen elégséges, hogy páholyházunkat fölépítsük. Az építkezés költségei valamivel 40 000 K-án alul maradnak. A páholy berendezéséhez külön gyűjtünk magunk között. Meg lesz az is.

Sopron_paholybelso.jpg
Soproni páholybelső

Hogy értékpapírjaink áremelkedését bevárhassuk, kérjük a Nagypáholy, vagyis a Hetes Bizottság jóakaratú hozzájárulását építkezésünkhöz minél előbb nekünk kiutaltatni. De kérjük azt is, hogy legalább tízezer koronával segítsetek bennünket vállalkozásunkban. A kiutalás legegyszerűbben történhetik a Pesti Kereskedelmi Bank útján, melynek soproni fiókjánál van is már egy kis pénzünk.

Biztosan hisszük, hogy folyó év október havában bevonulhatunk az új házba és fölavathatjuk szentélyünket.

Megjegyzem még, hogy egy festőművész tv∴ünk ígéretét bírjuk, hogy a szentély kifestését ő fogja végezni. Páholyunk erősbödését is bizton várhatjuk építkezésünktől.

Tavalyi 5 000 K segélyre vonatkozólag megjegyzem, hogy ezt a telek kifizetésére fordítottuk.

Én azt hiszem, biztosra vehetjük, hogy páholyházunk az őszre meglesz, miután mindnyájan lelkesedünk érte s miután a Nagypáholy és a Hetes Bizottság támogatására számíthatunk.

Magamat szíves jóindulatodba ajánlva, kegyes támogatásodat is kikérve, testvéri üdvözlettel tisztelő híved.

Dr. Leszner Rudolf”[1]

A páholyház átadására valamikor 1914 késő őszén került sor, teljesen pontos dátummal nem rendelkezünk, de az 1914. november 23-i Soproni Napló már beszámolt az elkészültéről.

Sopron%252520fresk%2525C3%2525B3%252520k%2525C3%2525A9peslapon%252520a.JPG
A soproni páholyház mennyezeti freskója

A "festőművész testvér" Storno Ferenc volt, ő készítette el ígéretének megfelelően ingyenesen a páholyház belső freskóit: 1915. februárjában kezdi a belső munkálatokat és az állványzatot 1915. augusztus 03-án bontják le.[2] A páholyház mennyezetének festésében Sterbenz Károly, "Sopron grafikus mindenese"[3] vett részt.

1920-ban, ugyanúgy mint Budapesten, a Magyar Országos Véderő Egylet fasiszta szervezete elfoglalta a páholyházat, megkaparintotta a páholy névjegyzékét és hajtóvadászatot indított a szabadkőművesek ellen.

A szabadkőművességet 1920-ban miniszteri rendelettel az egész országban betiltották. Sopronban 1920 május 31-én a szabadkőműves páholyt Dr. Zsembery István kormánybiztos feloszlatta; a vagyont Dr. Meissner Ernő ügyvéd kezelésébe adták. A MOVE használatában levő épületeben 1935 körül a „Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolai Ifjúsági Kör” is működött.[4]

Később a Liszt Ferenc Zeneegyesület Zeneiskolája működött itt, 1944. október 30-án a Csengery utca 13-ba a „NSDAP Gauleitung Niederdonau Stellungsbau Abschnitt Sopron-Ödenburg” települ.

Az emlékezetes páholyházi freskó, Storno Ferenc alkotása a páholyházzal együtt eltűnt a föld színéről. Egy második világháborús bomba mindenestől megsemmisítette az egész épületet. Valószínűleg az 1945. március 04-i bombatámadás végzett vele, amikor is 12.11-tol 15.12-ig a USAF 15. légihadseregének B-24 Liberatorai támadták Sopront. 35-40 bombázó három órán keresztül szinte akadálytalanul döntötte romba a várost. 372 db 500 és 1000 fontos bomba zuhant a városra, és a korabeli feljegyzések alapján:

“a Felsobüki, a Zrínyi, és a Mátyás király utcákra nem lehetett ráismerni. A Deák tér tragikus látványt nyújtott...”[5]

Nos, mivel a Csengery u. 13. hátával a Deák térre támaszkodott és szerencsétlenségére nagyon közel volt a vasúthoz, ezért valószínűleg egy bomba telibetalálta a székházat.

Jegyzetek

  1. Storno Ferenc és a szabadkőművesség
  2. Sopron és a szabadkőművesség
  3. 110 éve született Sterbenz Károly, Sopron XX. századi grafikus mindenese
  4. Missuray-Krúg Lajos: A nyugatmagyarországi felkelés, Sopron, 1935. Röttig-Romwalter
  5. Sopron és a szabadkőművesség

Források és szakirodalom

Kapcsolódó szócikkek

Ω