Civil szervezetek az újkorban

A Szabadkőműves Wiki wikiből

. [Blog]       [Hírek, események]       [Programok]       [Könyvek]       [Cikkek]       [Aukciók]       [Páholyok]       [Wiki]       [Képgaléria]       [Naptárak]       [Bibliográfia]       [Napjaink páholyai]       [Látogatói statisztikák]       [Letölthető anyagok]       [Deklaráció]       [Kapcsolatok]       [Keresések]


Chat --- Fórum --- Játékok, kvízek, rejtvények --- Érmek és jelvények --- Keresések--- Szerkesztők
α

A jogállam és a civil szektor, különös tekintettel a helyi önkormányzatokra

- DOKTORI ÉRTEKEZÉS -

Domaniczky Endre Pécs, 2008

Részletek


1.1.2.2. Civil szervezetek az újkorban [1]

Az újkor egyik mozgalmas szakasza a 19. század, amelynek hazai kezdete egyúttal egy szellemi irányzat: a felvilágosodás eszméinek betörése is Európa hétköznapjaiba. A felvilágosodás gondolatvilága azonban már évtizedekkel a francia forradalom kirobbanása előtt megjelent az európai gondolkodók munkáiban és a társas köreiben: a szabadkőművesség páholyaiban – Magyarországon is. [2] A szabadkőművesség szervezeteinek, amelyek a 18. századi felbukkanásuktól kezdve egészen a kommunista hatalomátvételig jelen voltak Magyarországon, jogállása az eddigiekhez hasonlóan leginkább egy mai civil közösséghez volt fogható. A páholyok szervezete, felépítése és működése magában hordozta egykori anyaszervezetük: a kőműves céhek főbb vonásait. Itt azonban már több, mai fogalmaink szerinti ismérvét fedezhetjük fel az egyesületnek. Céhszerű szerveződésről volt szó, volt tehát alapszabály, elkülönült vezetés, pénztár, hiányoztak viszont a hatósági, piacvédelmi feladatok. A páholy – Széchenyi későbbi kifejezésével élve – az „eszmesurlódások” színtere volt: filantróp célokkal, politikai, tudományos eszmecserékkel, mint egy reform kori kaszinó vagy egy mai klub. A páholyok alakulásánál már egységesen minimális taglétszámot is meghatároztak: 7 fő alatt páholy nem volt alakítható. [3] A szabadkőművesség tehát a kulcs, kőműves szóval: összekötő kapocs a középkor és modernkor, múlt és jelen között, talán az első, valóban mai értelemben felfogható civil szervezet. Ezt a formát és hálózatot a felvilágosodás hívta életre, megalakulása pedig visszahatott a szellemi irányzatra, amely mint eszközt, terjedése során később is alkalmazta. Maga a civil szervezeti forma így vált, véleményünk szerint, általánossá, hiszen a benne résztvevők, talán nem is tudatosan, gondolataikat, javaslataikat minden eddigi módszernél gyorsabban, hatékonyabban jutathatták el nagy távolságokra, s erejüket, egyesülve, meg többszörözhették. Tulajdonképpen a lobbifunkció lényegére, amely a mai értelemben vett civil szervezeteknek egyik jellemzője, érezhettek rá. Mi állt viszont a rohamos terjedés hátterében, hogy tulajdonképpen pár évtized alatt szervezeteik az egész akkor ismert világot behálózták? Röviden: a változás szükségessége. Csak az európai történelmet nézve: e szervezetek egyszerre jelentették a szelepet, amelyen a felgyülemlett sérelmek, indulatok – más csatorna híján – távozhattak, s elégítették ki a tudásszomjat, a tudományos kíváncsiságot, amely az ellenreformáció idején csak hellyel-közzel talált utat magának. A magyar történelmet nézve a szabadkőművesség szerepe hasonló volt: változásokat, javításokat eszközölni az államszervezeten és új tudományos eredményeket elérni. Mindaz, ami a reformkorban a politika és művelődés területén megvalósult, ide nyúlik vissza. A szabadkőm űvesség mintaként szolgált más kezdeményezések számára is. Így már az 1790-es években megindult és hamar népszerűvé vált a már egyértelműen politikai célokat szem előtt tartó olvasóköri mozgalom, [4] s a magyar jakobinusok szerveződései [5] is merítkeztek a szabadkőműves hagyományokból. E formációkat azonban hamar elsöpörte a hatalom, s az egyleti mozgalom egy időre visszaszorult az irodalmi szalonok [6] kötetlen világába.

...

1.2.2.2.2. A szabadkőműves pátens

A társadalom és állam közti szféra mélysége, keretei, s az itt elhelyezkedő formációk kezdettől fogva izgatták a hatalom birtokosait. Az érdeklődés nemegyszer gyanakvásba csapott át, s erre a civil szervezetek – mint láthattuk – nem egy esetben okot is szolgáltattak, hiszen a mégoly profán célok mentén szerveződő összejövetelek mögött, mint temetések lebonyolítása, már a középkorban is megbújhatott a politika és az önös érdek, ahogy ez például a Kalandos Szövetségnél oly látványosan meg is mutatkozott. A szabadkőműves mozgalom rituáléja, máig csak részleteiben ismert misztériuma már eleve felkelthette a döntéshozók, jelen esetben II. József érdeklődését, amely egyébként jogforrásba öntve is megnyilvánult. Ez volt a civil szervezetekkel kapcsolatos első jogszabály, az 1785. december 11-i ún. szabadkőműves pátens. [7] A pátens főbb rendelkezései a következők: a.) minden ország fővárosában csak 1 páholy működhet, ennek maximum 2 fiókpáholy a lehet; b.) vidéken csak a kormányszékkel (hivatallal) rendelkező városokban működhetnek páholyok, de ezek elnöke negyedévente köteles az aktuális tagnévsort, az adott időszakban történő be- és kilépések egyidejű feltüntetésével az illetékes kormányszéknél leadni és a vezetésben történt változást is bejelenteni; c.) minden más településen páholyok működése tilos; d.) e feltételeken túl a páholyok szabadon gyülekezhetnek, „minden további vizsgálat, kikérdezés vagy bármily kiváncsiságból eredő kérdezősködés alul mindenkorra fel lesznek mentve.” [8] A pátens egészéből egyértelműen kitűnik, hogy II. József célja a jogszabállyal a szabadkőműves mozgalom keretek közé szorítása, működésének és tagságának ellenőrzése volt – tulajdonképpen ez utóbbi, ellenőrzési jogkör változik majd végig a 19-20. században.


  1. 11 Újkor alatt magyar szempontból az 1686-1918 közötti időszakot értjük.
  2. 12 Osztrák területen: 1726-ban Prágában, 1742-ben Bécsben, Magyarországon pedig 1750-ben Brassóban (A három oszlophoz, illetve A négy holdhoz), 1767-ben Nagyszebenben (Szent András a 3 tengeri levélhez), 1769-ben Eperjesen (Az erényes utazóhoz) és 1774 előtt Pozsonyban (A Hallgatagsághoz). Pesten 1786-ban jött létre a Nagyszívűséghez címzett páholy. A hazai szabadkőművesség történetére, irányzataira és rituáléjára l.: ABAFI 1993., MOT 4/2. 1126-1130.
  3. 13 ABAFI 1993. 10.
  4. 14 A Budai Olvasó Kabinetnek például 1795-ben már több mint 120 tagja volt, de alakultak olvasókörök Kassán, Kőszegen, Lőcsén, Késmárkon is. MOT 5/1. 175-177.
  5. 15 A Reformátorok Társasága, valamint a Szabadság és Egyenlőség Társasága. Találó megfogalmazás, hogy „Martinovics a magyar jakobinus szervezkedés céljait lényegében a klubista értelmiség elgondolásaiból vette, [...] de mindaz, ami eddig csak elméleti volt, Martinovics kezében gyakorlativá vált.” MOT 5/1. 195.
  6. 16 A irodalmi szalonok korabeli világát l.: FÁBRI 1987.
  7. 104 A valódi elsőbbség az alapítványok összeírásáról szóló helytartótanácsi rendeleté, ez azonban csak az alapítványok egy bizonyos körére vonatkozott csak, míg e pátens a személyegyesülések korabeli legmarkánsabb alkotóelemére: a szabadkőműves páholyokra tartalmazott rendelkezéseket.
  8. 105 A pátens teljes szövegét közli: ABAFI 1993. 152-154. Ennek alapján a jogszabály tartalmát tévesen értelmezi: MOT 4/2. 1112., MOTK II/595.

Forrás: http://doktori-iskola.ajk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Archiv2/Domaniczky_Endre_PhD_ertekezes.pdf

Ω