Heinzeli Márton

A Szabadkőműves Wiki wikiből


. [Blog]       [Hírek, események]       [Programok]       [Könyvek]       [Cikkek]       [Aukciók]       [Páholyok]       [Wiki]       [Képgaléria]       [Naptárak]       [Bibliográfia]       [Napjaink páholyai]       [Látogatói statisztikák]       [Letölthető anyagok]       [Deklaráció]       [Kapcsolatok]       [Keresések]


Chat --- Fórum --- Játékok, kvízek, rejtvények --- Érmek és jelvények --- Keresések--- Szerkesztők
α


Heinzeli (Hanzéli) Márton
Heinzeli (Hanzéli) Márton
Életrajzi adatai
Születési neve
Születése helye
Születése ideje  ?
Foglalkozása nevelő
Értékelése
Halála helye
Halála ideje  ?


Szabadkőműves tevékenysége

Heinzeli Márton az 1770-es években miután Bernhardi Izsák Eperjesről elutazott, kapta meg az Erényes utazóhoz címzett páholy vezetését, de a főmesteri cím továbbra is Bernhardinál maradt, s elutaztával a páholy épp oly gyorsan hanyatlásnak indult. Heinzeli Márton ki nevelő volt Pottronyay A. György földbirtokos házánál 1772-ben vétetett fel a rózsakeresztesi-rendbe. Tulajdonképpen a szabadkőművességet tartotta a rózsakeresztesi-kör előszobájának, s minden erejét erre szentelte. Rábírta patrónusát, hogy girálti kastélyában laboratóriumot rendezzen be és a rózsakeresztesi kör élére álljon, melynek csak úgy mint a páholynak ő volt a vezetője. Majd az eperjesi páholyból a legjobb embereit is bevonta a rendbe. 1775 végén Pottronyay György Kerékrétre költözik ahová Heinzeli is követte. Ez idő alatt Heinzeli a szövetség részére igyekezett tagokat toborozni felső-magyarországról.1773/74-es tél egy részét Bécsben töltötte, majd hazautazván betért Selmecbányára, hogy itt néhány ismerősét szabadkőművessé avasson, s azokkal egy leendő rózsakeresztesi-rend alapját megalkossa. Selmecbánya ekkoriban kiválóan alkalmas helynek bizonyulhatott, hisz 1760 óta bányászakadémiával bírván, a bányásztudományok központjaként mely tudományok közel álltak a vegytanhoz, alkalmas helyet biztosíthatott volna a rózsakeresztesi-körök részére. Heinzeli fáradozásai sikerrel jártak, négy férfit nyert meg magának, s többek bevonásával 1774-ben megalakította az Erényes emberbarátok páholyát Selmecbányán. Heinzeli nem titkolt célja volt, hogy a frissen alakult páholyt magasabb fokokban is működtesse, s ebből is rózsakereszteseket nyerjen meg magának. A páholy alapítása után átadta a kalapácsot Csernánszky János evangélikus lelkésznek, s 1775 márciusában Heinzeli őt s még három másik társát felavatta rózsakeresztessé. Azonban Heinzelinek máshol is sikerült egy új páholy magját megvetni. 1775-ben a Koronázott reményhez címzett páholyt alapította Besztercebányán, mely szintén egy majdani rózsakeresztesi-kör céljából jött létre. 1776-ban minden valószínűség szerint Heinzeli átadta Szirmay Sándornak az eperjesi páholy vezetését, mivel rózsakeresztesi teendői igen felgyaporodtak, de mint helyettes továbbra is a páholy lelke maradt. A páholy ügyeit továbbra is gondozta, bár mióta rózsakeresztessé lett, erre is kevesebb időt fordított. Szintén jellemző, hogy csak 1777-ben tudta meg, hogy a szabadkőművességben a páholya által követetteken kívül még több rendszer létezik, és, hogy az első három fokot angol foknak is nevezik. Minthogy az Eperjesen alkalmazott szertartás Lengyelországon át Franciaországból származott, s Hainzeli szerint sok fölösleges dologban bővelkedett, Bécsből kérte az angol, majd a magas fokok másolatát. Eperjesi páholya számára nem lehetett már sokáig titkolni azt a tényt, hogy ő és jelesebbnek tartott társai titkon üléseket tartanak, s ezen munkák tárgyáról a többiek semmit sem tudtak. Ezt Heinzeli a páholy előtt úgy magyarázta, hogy ők a magasabb fokokat bírván, kénytelenek az azokban előforduló munkákat a páholy előtt eltitkolni. Ez elégedetlenkedést keltett, s a tagok követelték a magas fokokat az egész páholy részére. Ezáltal Heinzeli Márton igen kényes helyzetbe került, egyrészt mert azok a férfiak a rózsakeresztesi-rendre nézve nem voltak alkalmasak a felvételre, illetve az iránt nem szimpatizáltak, de fokemelési kérelmük indokolva volt; másrészt azért, mert a páholy pátense értelmében csak az első 3 fokban dolgozhatott. Ennélfogva megkérték a varsói nagymestert gróf Mosznyski minisztert a magasabb szabadkőművesi fokok kiszolgáltatására. Ezek után a páholy megkezdte munkáit a skót és a salamoni fokokban. Pár év után Heinzeli körül pangás alakult ki, s így bajban volt mind a rózsakeresztesi s mind a szabadkőművesi köre, de a problémákat leginkább a tt. nejei jelentették. Néhány tag felesége szándékozott szabadkőművessé lenni, s Heinzeli 1778-ban fel is avatta őket az 1. fokba. Ezek azonban meg nem elégedvén további fokokat sürgettek, hisz külön női páholyt szándékoztak alakítani. Az 1780-as években mikor az önálló osztrák nagypáholy létesítésé szóba került, Heinzeli eperjesi páholyára nézve is igen jó hatással bírt, hisz a testvéreket ez újult munkakedvvel töltötte el. Heinzeli főmester 1782-ben részt vett a bécsi tárgyalásokon mint a páholy képviselője, s visszatérve a skót fokok helyében a salamoni fokokat hozta be. 1783-ban Heinzeli elköltözött Rákócra, hisz korábban kénytelen volt elvállalni Szirmay Péter fiainak nevelését, s kötelességből a költözés során velük tartott. A kalapácsot átadta Glosz Jakabnak, s ez időtől fogva az eperjesi kör gyors hanyatlásnak indult. Heinzeli már huzamosabb idő óta csak a salamoni fokokat művelte, a három szimbolikus fokot csak mellékesnek tartotta.[1]

Jegyzetek

  1. Abafi 1983

Szabadkőművességgel kapcsolatos művei

Szabadkőműves pályafutása
Jelentkezés ideje
Jelentkezés páholya n.a.
Kezes
Kutatók
Felvétel ideje
Felvétel páholya
Legényavatás ideje
Legényavatás páholya
Mesteravatás ideje
Mesteravatás páholya


Források

  • Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1993. ISBN 963-05-6540-4 Reprint

Kapcsolódó szócikkek

Ω