Jászi Oszkár

A Szabadkőműves Wiki wikiből


. [Blog]       [Hírek, események]       [Programok]       [Könyvek]       [Cikkek]       [Aukciók]       [Páholyok]       [Wiki]       [Képgaléria]       [Naptárak]       [Bibliográfia]       [Napjaink páholyai]       [Látogatói statisztikák]       [Letölthető anyagok]       [Deklaráció]       [Kapcsolatok]       [Keresések]


Chat --- Fórum --- Játékok, kvízek, rejtvények --- Érmek és jelvények --- Keresések--- Szerkesztők
α


Jászi Oszkár
Jászi Oszkár
Életrajzi adatai
Születési neve Jakubovics Oszkár
Születése helye Nagykároly
Születése ideje 1875-március-02
Foglalkozása társadalomtudós, szerkesztő, politikus
Értékelése A korabeli Magyarország radikális kritikusa.
Halála helye Oberlin, USA
Halála ideje 1957-február-13


Szabadkőműves tevékenysége

Jászi 1906-ban már ismert teoretikusként lépett be a szabadkőművességbe és annak radikális vonalát szerette volna megerősíteni. Jászi és köre a szabadkőműves mozgalmat is a modernizálás eszközének, célkitűzései megvalósítására alkalmas eszköznek tekintette[1] , bár konkrét pártpolitikai tevékenységet nem végzett páholyában[2] .

1908-ban a Demokratia páholy szónoka volt, 1908. március 7-én lemondott, majd 1908. május 25-én fedezett. Ezt azért tette, hogy másokkal együtt megalapíthassa a radikális Martinovics páholyt, amelyben 1911-ben főmesterré választották. Ennek a páholynak lett tagja a "Nyugat" folyóirat több szerkesztője, munkatársa és Jászi hívására barátja, Ady Endre is.

Jászi, páholyával és a mintegy nyolc, radikálisnak tekintett páhollyal együtt próbálta a szabadkőművesség egészét progreszívebb irányba fordítani. Küzdöttek a szekularizáció, az agrárreform, az általános és titkos választójog, a nemzetiségi jogok kiterjesztése szabadkőművesi programponttá emelése érdekében. Ennek érdekében terelték a szabadkőműves Világ című újság irányvonalát is egyre radikálisabb irányba. Úgy vélte, hogy a szabadkőművességnek feladata a haladó közvélemény fejlődésére hatást gyakorló intézmények, így elsősorban a Társadalomtudományi Társaság, az Országos Reformklub, a Galilei-kör és a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesületének erkölcsi és anyagi támogatása.

Az ezzel egyet nem értő páholyok több ellentámadást is indítottak, pl. Jászi anyapáholyában, a Demokratiaban Vázsonyi Vilmos (Jászi politikai ellenfele) követelésére határozatot fogadtak el a Reformklub és a Világ anyagi támogatásának megszüntetéséről. (Amelyet aztán a többi páholy elítélő reakciója láttán visszavontak. A meghátrálás miatt pedig Vázsonyi lépett ki a Demokratia páholyból.)

A radikális és a konzervatív páholyok küzdelme során Bókay Árpád nagymester nyilvánvalóvá tette, hogy a kormány őt és a szabadkőművesség más vezetőit is válaszút elé állította: ha vállalják az eszmei közösséget és anyagilag is támogatják az elsősorban a Martinovics tagsága által éltetett intézményeket, akkor a kormány betiltja a szervezet működését; de ha elhatárolják magukat ezektől, akkor így biztosíthatják a további működésüket, természetesen messze távol a haladó politikától. Bókayék ez utóbbi utat választották s a forradalmakig büszkén hivatkoztak a szövetséget megmentő lépésükre, amely mutatta készségüket a mindenkori hatalommal való kiegyezésre.

Jásziék csalódtak a magyar szabadkőművességben politikailag: a szövetség nem tette magáévá a radikalizmus eszméit, nem vált a társadalmi haladás magyarországi zászlóvivőjévé; s a Martinovics-páholy szándéka a szövetség progresszív intézmények iránti anyagi támogatását illetően is csak részlegesen vált valóra. Jászi a "Magyar kálvária magyar föltámadás" című könyvében elismeri: tévedett, amikor a szabadkőművességet pártját támogató szervezetnek vélte.

Az I. világháború emberáldozatainak hatására, a béke megteremtésének érdekében a Nagypáholy megbízottai (Ágoston Péter, Pfeifer Ignác, Jászi, Balassa, Biró) 1917—1918 folyamán Németországban, Svájcban és egyebütt próbálkoztak közvetíteni az antant és a központi hatalmak illetve a két tábor szabadkőműves mozgalmai között. Sajnos, nem sok eredménnyel.

Jászi Oszkár volt az Országos Radikális Párt megalapítója, elnöke. Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom idején a Nemzeti Tanács tagja, a Károlyi-kormány nemzetiségi kérdésekkel megbízott tárca nélküli minisztere, a Külügyi Tanács elnöke volt. Jászi a kettős monarchia teljes összeomlását megakadályozandó a történelmi Magyarország svájci mintájú átalakítását, a nemzetiségi igények ilyetén kielégítését tervezte.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után külföldre emigrált. Először Bécsbe ment, ahol a Bécsi Magyar Újság főszerkesztőjeként támadta a magyarországi fehérterrort, de ugyanakkor élesen kommunistaellenes is volt. Itt jelentette meg könyvét a magyarországi forradalmakról ("Magyar kálvária magyar föltámadás"), amelyben keserűen emlékezett meg a korabeli magyar szabadkőművesség opportunizmusáról. 1924-ben felolvasókörútra hívták meg az USA-ba. 1925-ben végleg ott telepedett le és az Ohio államban levő Oberlin College szociológiaprofesszora lett.

Jászi levélben tartotta a kapcsolatot hazai barátaival, köztük a pl. a szabadkőműves Csécsi Imrével és Baracs Károllyal. Baracs rendszeresen informálta Jászit a szabadkőművesek itthoni helyzetéről, összejöveteleiről; Balassa József többször felkereste még Bécsben. Az információk mellett tanácsot, véleményt kértek tőle.[3]

Jászi Oszkár azóta, hogy 1919. májusában elhagyta az országot, 1947. őszén látogatott haza első - s egyben utolsó - alkalommal, hosszabb körutazást téve a Duna-medencében, s a régi családi fészekbe, Körtvélyesre (Hrusov) illetve Budapestre látogatott. A látogatás során Jászi, a Martinovics páholy alapítója, páholyában több mint félezres hallgatóság előtt mondott beszédet.

Jegyzetek

  1. 1906-os belépésekor, egy levelében ezt írta: „Úgy mondják, hogy egy rész a szabadkőművesség újjászületését üdvözli bennünk, míg Gellériék remegnek.” Idézi Litván György: Jászi Oszkár, Osiris, Budapest, 2003, 58.
  2. Ezt a pozíciót Jászi 1909. február 4-én a páholy összetételével is indokolja: „lehetetlenség volna itt pártpolitikát csinálni, hiszen vannak köztünk intellektuelek, kereskedők, szocialisták, szindikalisták"
  3. Baracs Károly 1928. december 10-i levele jó példa erre: „Elutazásom előtti este összejövetelt tartottunk, amelynek során baráti körünkbe felvettük dr. Kemény György, dr. Braun Róbert és Szimonidesz Lajos jó embereinket. A »Martinovics« persze, mint olyan, nem tarthat munkát s így nincsen ez idő szerint mód rá, hogy új embereket »in optima forma« felvegyünk. Hosszas habozás után mégis úgy határoztunk, hogy baráti körünket időről-időre felfrissítjük értékes elemekkel, hogy a folytonosságot megőrizzük s egyre gyérülő soraink végképp ki ne pusztuljanak. Azt hiszem, helyeselni fogod úgy ebben, mint in concreto elhatározásunkat. Hiszen mind a három hívünk csatlakozása értékes gyarapodást jelent számunkra. A felvételi beszédet, barátaink bizalmából, én intéztem hozzájuk, megemlékezve a távollevőkről, elsősorban Rólad, mint akit irányeszméink tekintetében még mindig mesterünknek, vezérünknek tekintünk."

Szabadkőművességgel kapcsolatos művei

  • Dr. Jászi Oszkár: A Társadalomtudományok Szabad Iskolája, A „Demokratia” páholy könyvtára 70. [1906.]
  • Jászi Oszkár: A szabadkőművesség és a nemzetiségi kérdés. In: Progresszió. 1910. 1. sz. 3-4. o. (In: Jászi Oszkár publicisztikája (Válogatás) Budapest, Magvető, 1981, 150-176. o.)
  • Jászi Oszkár: Progresszív szabadkőművesség, Kelet 1910. április 15. p. 195-198.
  • Jászi Oszkár: Magyar kálvária magyar föltámadás, A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. (Bécs), én., [1920.]; 2. jav. kiad. Wien, 1921.; Budapest, 1984. A szabadkőművességről szóló részlet.
  • Jászi Oszkár előadása a Martinovics-páholyban 1947-ben


Szabadkőműves pályafutása
Jelentkezés ideje
Jelentkezés páholya Demokratia páholy
Kezes Fekete Ignác
Kutatók Lessner Richárd, Székely, Soltész
Felvétel ideje 1906. március 19.
Felvétel páholya Demokratia páholy
Legényavatás ideje 1907. december 09.
Legényavatás páholya Demokratia páholy
Mesteravatás ideje 1907. december 16.
Mesteravatás páholya Demokratia páholy


Források

Kapcsolódó szócikkek

Ω